Közhelynek tűnhet, de mégis fontos beszélni arról, hogy egyre szükségszerűbbé válik az újrahasznosítás. Nem csak a szelektív hulladékgyűjtéssel tehetünk környezetünk védelméért, hanem akár az otthonunk berendezésekor is törekedhetünk a fenntarthatóságra.
Ma egy olyan ausztrál otthont szeretnék bemutatni, amelyben csaknem minden felhasznált anyag és berendezési tárgy újrahasznosított. Ez a lakás bővelkedik a kreatív megoldásokkal, színnel és élettel. (forrás itt)
Itt a tavasz, ilyenkor jó csak igazán a megújulás, felfrissülés! A mai bejegyzésben tuti tippeket hoztam, hogyan varázsolhatjuk újjá megunt étkező székeinket.
Annyira belejöttem a kárpitozásba, hogy kedvet kaptam a folytatáshoz. Van nekem 4 nagyon egyszerű, sötétre pácolt fenyő étkező székem az egyik skandináv üzletlánc kínálatából. Különösebb értéket nem képviselnek (nem antik, családi örökség :) ) - ráadásul eleve használtan vettem őket - úgyhogy úgy döntöttem, fel fogom egy kicsit dobni a külsejüket, méghozzá kárpittal.
A neoncsík igazi klasszikus, khm... retro... Ugye senkinek nem kell ecsetelni, mennyire 'imádjuk' ahogy körülvesz minket az iskolában, a munkahelyen és különböző intézményekben. A legtöbbünkből ellenérzést vált ki, negatív asszociációt. Éppen ezért otthonainkban a lehető legkevesebb helyen használjuk.
A dán-perzsa designer, Arash Nourinejad, az Anour márka tervezője azonban egészen új szintre emelte a csík lámpákat, amelyek ma már természetesen a legújabb LED technológiával készülnek.
Ötvözi a tradícionális kézműves előállítást és a legmodernebb világítástechnikát - így törekedve a fenntarthatóságra.
Egy kicsi lakást szeretnék ma bemutatni, São Paulo betondzsungeléből, amely mindössze 42 négyzetméteres. Az ekkora egyszobás Magyarországon is igen népszerű, éppen ezért esett a választásom ma egy szuper színes, fiatalos lakás bemutatására.
A harmincas évei elején járó egyedülálló srác, Marcelo Andrade, olyan életteret alakított ki csöppnyi lakásában, amelyből sugárzik a fiatalosság, a lendület, a kreativitás.
Összegyűjtöttem néhány hasznos tanácsot, gondolatot a gyerekszoba kialakításáról, ezeket szeretném most megosztani. Előre is elnézést kérek, valószínűleg a mai bejegyzés megosztó lesz - de ízlések és pofonok - lehet, hogy valakinek a lelkébe gázolok ezzel az írással.
Milyen NE legyen a gyerekszoba?
Felejtsük el egy kicsit a Disney Micimackóját és Miki egerét, Elzát, Pókembert, Villám McQueent és társaikat. Személy szerint nagyon ellene vagyok a márkázott mesefigurákkal tarkított gyerekszobáknak vagy egyéb cuccoknak - legyen az bútor, dekoráció, ágynemű vagy akár ruha. Főleg, amíg mondjuk a gyereknek a leghalványabb lila gőze sincs róluk. Az zavar bennük, hogy már ideje korán ráerőltetnek a csemetére tipikus fogyasztói termékeket vagy márkákat. Ezekkel bekorlátozzuk a gondolatait - a gyerek fantáziája határtalan - ne szabjunk neki kereteket! Véleményem szerint addig kell megőrizni a gyerek 'tisztaságát' amíg lehet - ovis vagy iskolás korban már nyilván nehezebb a dolgunk. DE egyvalamit akkor sem szabad elfelejteni - a gyereknek korszakai vannak, hóbortjai - a kedvencek sokszor úgy változnak, mint az évszakok. Egyik hónapban még Bogyó és Babóca a kedvenc, kettőt pislogunk és már nem is érdekli...
Szintén felejtsük el egy kicsit a 4 egyforma, egyszínűre festett rikító (zöld, ciklámen, kék vagy narancssárga, stb.) falakat! Ezzel csak összenyomjuk a sokszor eleve nem túl nagy teret. Az atmoszféra nemhogy nyugtató, inspiráló egy ilyen térben, hanem nyomasztó, idegesítő vagy zavaró.
Számomra szintén nagyon zavaró a koncepció nélküli, halomra gyűjtött gagyi plüssállatok indokolatlan kupaca. Egyrészt rendetlen, másrészt az egészen pici vagy akár nagyobbacska gyerekeknél is - ha nem mossuk rendszeresen - még allergiát is okozhat. Nem azt mondom, hogy tiltsuk ki a plüssöket! Csak tartsuk kordában, mind minőség, mind mennyiség tekintetében. Kerüljük például a nagyon hosszú szőrű izéket.
Milyen legyen hát legféltettebb kincsünk birodalma?
A mai bejegyzésben egy saját készítésű dekorációt mutatok be, ami igazából nem csak dekor funkciót lát el.
Kisfiam (lassan 3 éves) új szobájában az ágya melletti fal igencsak hideg. Mondhatni külső fal, mivel a másik oldalán nem fűtött folyosó van. Emiatt még ha a szoba hőmérséklete kellemes is, a fal érzete akkor is hideg. Gondolkodtam, hogyan is tehetném kellemesebbé, kuckósabbá számára az új fekhelyet. Tetszenek a karnisra akasztott patchwork takarók, és egyéb hasonló megoldások is, de én tudtam, hogy biztosan valami mást szeretnék.
Így jutottam arra, hogy saját magam készítem el a falvédőt, méghozzá kárpitozottat.
Sajnos néha azokról a dolgokról sem szabad megfeledkeznünk, amelyek nem úgy sikerednek, mint az előzetes elképzelések. Nem minden mindig szép és jó... :(
Amiről most szó lesz, már annyira bosszant, hogy muszáj kiírnom magamból! Jelen esetben a vadonatúj lakóhelyünknek választott társasházat körül vevő terep... Mert hogy a tereprendezés gyakorlatilag teljes egészében elmaradt. Annyira megcsúszott az építkezés, hogy a kedves vállalkozók már csak azzal foglalkoztak, hogy belül elkészüljön annyira, hogy át lehessen adni az új lakóknak. Közben tél lett, rengeteg eső esett, a munkát elkezdő markoló ügyesen elsüllyedt a sárban.... majdnem rádőlt az egyik épületre... no comment. November vége óta annyi történt, hogy leszórtak sóderrel egy szakaszt, amin megközelíthetők az épületek, és elszállítottak 2 konténernyi sittet. A többit meg szépen itt hagyták, 3 hónapja!
Nem tűntek el elvileg, kedves Bé - aki ígérgetésben nagyon jó (már első posztomban is említettem) - most azt ígéri, hogy visszajön megcsinálni a tereprendezést, majd ha jó lesz az idő, 8-10 fok lesz tartósan, és legalább 10 napig nem esik az eső. Valljuk be őszintén, nem most lesz. A helyzetben még az a 'szép', hogy a használatbavételi engedélyben az építési hatóság adott neki 365 napot, hogy elvégezze a tereprendezést. Akkor meg minek sietni?
Az albérletben való lét sokunk számára ismerős - magam is átéltem jó pár évet így. Legnagyobb hátránya, hogy nem a miénk - sokszor 'csak' átmeneti, még akkor is ha évekig tart. És ami nem a miénk, abba nem szívesen fektetünk túl sok pénzt/energiát - logikus. Mégis mit tegyünk, ha albérletünket szeretnénk otthonossá tenni, anélkül, hogy a főbérlővel is összeakasszuk a bajszunkat?
Nemrégiben megkeresett egy kedves ismerősöm, hogy adjak tanácsokat új albérlete berendezésében. Jelen esetben egy csomó mindenben meg van kötve az ember keze, hiszen feltételek jó része eleve adott:
- bútorozatlan a lakás, mindent (a konyhán kívül) be kell szerezni
- a falakat nem lehet átfesteni - fehér falak
- közép barna színű laminált padló
- közép barna konyha, sötét szürke munkapult
- adott lámpák, egyszerűek, ízlésesek (fehér, illetve ezüst)
- lehetőleg ne nagyon kelljen falat fúrni
- alacsony a költségvetésből ki lehessen hozni a berendezést
Egy korábbi posztban említettem nemrég, hogy nagyon szeretnék egy beépített kreatív/dolgozós sarkot létrehozni. Ehhez hála az égnek, az új lakásban tökéletes adottságok állnak a rendelkezésemre.
Az ilyen saroknak, főleg mivel nálunk egy légtérben van a nappalival, sok szempontnak kell megfelelnie:
Semmiképp sem ilyet:
Egy lakás attól válik igazán otthonná, ha belecsempészünk apróbb-nagyobb részleteket az életünkből. Ha például az utazási emlékek nem csak fotókon maradhatnak meg, hanem szerves részei lehetnek a mindennapi életünknek. Az ilyen kincsek mosolyt csalnak az arcunkra a szürke hétköznapokban, a kellemes élmények emléke jobb kedvre deríthet bármikor.
Jó pár évvel ezelőtt Andalúziában jártam, ahol a friss tavaszi szélnek köszönhetően a hullámok rengeteg tengeri kincset sodortak ki a partra. Megszámlálhatatlan mennyiségű gyönyörűséget. Valljuk be őszintén, van olyan nő, akiből nem tör elő ilyenkor az ősi gyűjtögető ösztön? Gyűjtöttem is belőle rendesen, barátnőmmel egy egész délelőttöt elbogarásztunk az üres strandon.
A gyűjtemény néhány darabja egy szép üvegvázában került kiállításra, néhány anyukám fürdőszobáját ékesíti, néhány darab pedig most új életre kelt.
