Sajnos néha azokról a dolgokról sem szabad megfeledkeznünk, amelyek nem úgy sikerednek, mint az előzetes elképzelések. Nem minden mindig szép és jó... :(

Amiről most szó lesz, már annyira bosszant, hogy muszáj kiírnom magamból! Jelen esetben a vadonatúj lakóhelyünknek választott társasházat körül vevő terep... Mert hogy a tereprendezés gyakorlatilag teljes egészében elmaradt. Annyira megcsúszott az építkezés, hogy a kedves vállalkozók már csak azzal foglalkoztak, hogy belül elkészüljön annyira, hogy át lehessen adni az új lakóknak. Közben tél lett, rengeteg eső esett, a munkát elkezdő markoló ügyesen elsüllyedt a sárban.... majdnem rádőlt az egyik épületre... no comment. November vége óta annyi történt, hogy leszórtak sóderrel egy szakaszt, amin megközelíthetők az épületek, és elszállítottak 2 konténernyi sittet. A többit meg szépen itt hagyták, 3 hónapja! 
Nem tűntek el elvileg, kedves Bé - aki ígérgetésben nagyon jó (már első posztomban is említettem) - most azt ígéri, hogy visszajön megcsinálni a tereprendezést, majd ha jó lesz az idő, 8-10 fok lesz tartósan, és legalább 10 napig nem esik az eső. Valljuk be őszintén, nem most lesz. A helyzetben még az a 'szép', hogy a használatbavételi engedélyben az építési hatóság adott neki 365 napot, hogy elvégezze a tereprendezést. Akkor meg minek sietni? 

Az még hagyján, hogy föld- és sittkupacok közepén élünk többed magunkkal, de az esővíz elvezetését sem sikerült túlságosan professzionálisan megoldani. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy az ereszek a tetőről lezúduló vizet gyakorlatilag egyenesen a ház alá vezetik. Ráadásul a talajvíz is állandó probléma itt, mert annyira agyagos a föld, hogy egyszerűen nem tud elszivárogni. Nem meglepő tehát, hogy a tegnapi tetemes mennyiségű eső gyakorlatilag elárasztott bennünket. A teraszom mellett az idők kezdete óta egy kisebb tó gyűlt fel, olyannyira, hogy tavaly nyáron ebihalak úszkáltak benne. Bé ezen jót mosolygott, és annyit tett hozzá, hogy ő még gőtét is látott itt. HAHAHA, nagyon vicces.... Most legalább annyira feltelt a tó, hogy egy lombseprűvel már le tudtam húzni a tetején úszkáló sittet - mert az eddig megközelíthetetlen volt. Valami jó is legyen a rosszban. 

Számtalan alkalommal jeleztük Bének, hogy ez így nem lesz jó. Hozzon embereket, oldják meg, szivattyúzzák ki a vizet, töltsék fel az krátereket és vezessék ki az árokba az esővizet. Semmi.... Most már nagyon tele van a hócipőm. Én nem vagyok építész, de az még számomra is nyilvánvaló, hogy az nem tesz jót egy épületnek, ha folyamatosan áztatja alulról a víz. 

Szeretném tudni, van-e olyan olvasóm, aki tudna érdemleges tanácsot adni egy ilyen helyzetre?

A lesújtó képek önmagukért beszélnek.

Íme a teraszom melletti békanevelde:

Jól látszik, hogy az ereszből lefolyó víz mind a kertemben gyűlik fel:

Fantasztikus, ugye? Tulajdonképpen kéne hoznom néhány aranyhalat és tavirózsát,
mert ez a tó sosem szárad ki:

Szemből is látszik a professzionális esővíz elvezetés... ja, nem:

Ez lenne a két épület közti kocsibehajtó, ami fenti a látványterven látszik. Az ereszt már kommentálni sem merem...:

Nem lehet nem észrevenni, milyen csodálatosan lettek lehelyezve a majdani bekötőút alá kerülő vízelvezető csövek:

Egy szó mint száz, rettenetesen várom a jó időt. Ugyanakkor, valahogy nem tudom elhinni, hogy nem lehetne ezt előbb megoldani, minthogy kitörjön a nyár.... vagy elérkezzen újra a karácsony!

Hasta la vista!
SKLinda