Az építkezés utolsó szakaszába érve úgy érzem ideje írnom a konyhánk tervezéséről. Nagyjából az első pillanatoktól kezdve világosan lebeg a szemem előtt milyen legyen álmaink házának szíve-lelke, ennek ellenére hosszadalmas a folyamat és még mindig akadt a végére egy-két eldöntetlen dolog.

Amit szinte rögtön tudtam, az nem is a bútor vagy a munkalap színe volt, hanem egy körülbelüli stílusvilág és az elrendezés. Mindenképp U alakú konyhában gondolkodtunk - most is hasonló van, bár kicsi - ugyanakkor praktikus, amolyan térülök-fordulok, minden kéznél van helyiség. Emiatt az új otthonban is az ergonómia és a munkafolyamatok szentháromsága volt az elsődleges szempont. Persze nem teljesen kompromisszumoktól mentesen. Ami egyébként nem esett nehezemre, eléggé hamar feladtam az ablak alatti mosogató ötletét. Akárhogy csűrtük csavartuk, sehogy sem jött ki jól a konyha formája a mosókonyha és a kamra találkozásával. Úgyhogy inkább a kamra győzött, ami praktikus, nagy és könnyen elérhető helyre került, ellensúlyozva a relatíve kicsi konyhát. Szemben az ablak alatti mosogató tényével. No de miért is adtam fel olyan könnyen? Azért, mert kipipáltam, megvolt - köszönöm szépen. A jelenlegi konyha adottságaihoz egyébként így jött ki a legpraktikusabban - ellenben nagyon hiányoznak a felső szekrények. Igen, azok. Lehet, hogy maradi vagyok és nem megyek a trenddel, miszerint a felső szekrények nélküli konyha a szipi-szuper. De akkor sem tudom elképzelni az életem másképp. A mi háztartásunkban annyi minden forog, kávé, kakaó, olajok, szörpök, poharak, stb. - amiket nem szeretek nézegetni - hogy úgy találom a legrendezettebbnek a képet, ha ezek mind szépen a szekrényajtók mögött csücsülnek. Az új konyhában lesz bőven felső szekrény, így a pulton sokasodó holmik felől talán kevésbé kell aggódnom (persze ha ebben a család többi tagja is együttműködik... néha szélmalom harcot vívok a pulton lévő rendért.)

És itt jön képbe a konyhát félig meddig takaró fal. Ez például eddig is bevált, és ezután is így tervezzük. A legtöbb térbe forduló konyhát úgy építik meg, hogy a kinyúló pult nyitott, ezáltal kapcsolódik össze az egyterű helyiség többi funkciójával, mint például az étkező. Véleményem szerint ez a fajta megoldás gyönyörű, mindaddig, míg egy magazin hasábjain vagy a Pinteresten virít. Véleményem szerint egy működő családban, ahol a népes férfitömeg nem a rendszeretetről híres, ott az én küzdelmem a mindig rendezett, magazin-kész megjelenésért szinte teljesen hiábavaló. No nem, mintha nem pakolnék el naponta minimum háromszor... Szóval most is úgy tervezzük, hogy a konyhapult kinyúló szárát egy kissé magasabbra épített fal "támasztja" majd. Ezt azért is találom praktikusnak, mert ebbe a falba dugaljat is tudunk tenni (tudom, léteznek pultba süllyesztett fajták is, de nem győztek meg.)

Elrendezés pipa, jöjjön a stílus. Elég sok konyhafotót végigbogarásztam, mire elkezdett letisztulni a kép. Ami elég  hamar eldőlt, az a bútor színe - mindketten rábólintottunk a szürkére. És ennyi... Innentől volt egy kis útvesztő. 

A következő képeket gyűjtöttem össze inspirációként. Nagyjából összegzik az elképzelést, megjelennek azok a főbb elemek, amelyek nálunk is szerepelnek a tervben: fa(laminált) padló, szürke bútorfront, sötétbarna gerendázat, kő(utánzat)pult és fehér csempe.

Nagyon sokáig gondolkodtunk IKEA konyhában, de azért kértünk árajánlatot egy helyi stúdiótól is. Végül is a Cliff konyhastúdióra esett a választás - mert a gépeket nem nézve, tisztán a bútor árában nem lett akkora különbség, ami miatt megérte volna nekünk a vesződséget az utazás, szállítás, szerelés. Bár nagyon szeretem az IKEA konyhabútorait, most nagyon a bögyömbe kerültek a DOMSJÖ mosogató megszüntetésével. Mert hát hiába stúdiós konyha, ez a mosogató verhetetlen volt ár-érték arányban a piacon, így ezzel terveztünk. Viszont nem vettük meg mielőtt kivonták a forgalomból, úgyhogy újratervezés indult... 

Reményeim szerint nagyon ütős lesz az új mosogató választás. Ha már nincs DOMSJÖ, legyünk durvák alapon, egy teljesen szokatlan megoldás mellett tettük le a voksunkat. Ugyanis elindultunk egy stílus mentén, amit sokkal nehezebb volt feladni, mint azt gondoltam volna. Rengeteg mosogatót megnéztem, de nem győzött meg semmilyen pultba süllyesztett megoldás. Akinek volt már hatalmas teknő mosogatója szerintem tudja, miről beszélek. Egyszer hozzászokik az ember egy ilyenhez, akkor más már nem kell.

Így akadtam rá a betonból kiöntött mosogatóra, melyet az OTTI Manufactura készít, megrendelésre. Annyira megbabonázott, hogy miután megtaláltam, már nem is tudtam mást elképzelni. 

A "Szekszárd" elnevezésű darabra esett a választásunk, ez a legnagyobb méret, amit még be tudunk préselni. Ezt pedig a legsötétebb antracit (029.) színben kértük. Egyébként elképesztő milyen mennyiségű színből lehet választani, egyik szebb, mint a másik.

Rettentően izgulok, hogy jól döntöttünk-e, hiszen nagyon határozott darab, arról nem is beszélve, hogy lényegesen meghaladja az eredeti elképzeléseinket anyagiak tekintetében. 

Már csak két eldöntendő kérdés maradt a végére, az egyik a fogantyú a másik pedig a pult. Ebből az elsőnél nagyon sokáig csak a fekete lebegett a szemem előtt, aztán a stúdiós úriember adott egy olyan mintát a kezembe, ami egyből ájlávjú volt. 

És végül, de nem utolsó sorban maradt a NAGY pult kérdés. Ezen agyaltunk a legtöbbet. Fa vagy dekorpult. A fát nagyon szeretem, sokáig játszott, ugyanakkor annyira sok lesz a fa a térben - sötétbarna ablakok, sötét padló, gerendák, antik vitrin - hogy nem akartam egy újabb árnyalatot behozni. Maradt a dekor. Nyilván a valódi kő pult lenne az igazi, hiszen amellett hogy gyönyörű, egy életre szól - khm.... kiveszem a biliből a kezem... Egyszóval, a költségvetésünkbe sajnos nem fér bele. Pár év múlva, talán - addig meg tökéletesen megteszi az utánzat. Egyébként kimondottan szépek vannak, jó minőségűek, állják a strapát - eddig az összes konyhámban ez volt, nem panaszkodom. 

Kétféle minta maradt versenyben - bár számomra ebből is megvolt egyből az, amelyikre azt mondtam, hogy pont ilyet álmodtam meg, de Férjet még nem sikerült meggyőzni. Hogy könnyebb legyen a döntést meghozni, összeállítottam a hangulati táblát mindkét verzióval. Ezeken egyébként a már kiválasztott padló szerepel és a pult feletti fehér lámpák is megérkeztek. 

Íme az első verzió, egy egészen világos pulttal, mint amilyen a felső inspirációs képen is szerepel:

A második pedig egy sötétebb szürke, ami erősen ugyanolyan, mint a konyhafront - ehhez hasonló szerepel az alsó inspirációs fotón:

Meg fogjuk nézni természetes fénynél is, a kiválasztott padlóval és ajtó fronttal, de nekem akkor is egyértelmű, hogy az 1-es számú az abszolút befutó. :P

A téli szünetben csak egy "röpke" megállás volt. Bár a gépészet most hetekig nem haladt, és a fűtés beindítása még várat magára, a két ünnep között elkezdték a falak glettelését. Hihetetlenül várjuk, hogy végre be lehessen indítani a padlófűtést, mert nagyon nehezen száradnak a falak. Vagy szellőztetünk, vagy kis fűtő ventilátorokkal fűtünk és két páraelszívó is sokat megy. Ami már szinte biztos, hogy a február közepére belőtt határidőt nem tudjuk tartani. Pár hét csúszás már egészen biztosan lesz - így márciusra csúszik a költözés. Vágom a centit.

Az inspirációs képek forrását itt találjátok, egyéb képek a Cliff konyhastúdióból és az OTTI Manufacturából származnak.

Ha szeretnéd látni, hogyan alakul álmunk megvalósítása, ne habozz követni a Facebook oldalamon és az Instagramon.

Nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok!
Hasta la vista!
SKLinda