Kicsit több, mint három hónapja zajlik az építkezés és lassan kb az egy harmadánál járhatunk. A héten reméljük érkeznek az ácsok és elkezdik a tetőt, ami talán a leglátványosabb fejlődés lesz. Addig is készülnek a belső válaszfalak, már csak pár tégla és az összes helyiség elkészül.

Nem mondanám, hogy teljesen idegeskedés mentesen zajlana minden, de (le is kopogom) eddig viszonylag simán kibírhatóan ment. Persze pár hiba azért becsúszott a gépezetbe - elmért ablaknyílás méret, padlásfeljáró kerete pár centit belóg a válaszfalba, rossz alaprajz verzió alapján kezdték építeni a válaszfalakat... Hála égnek mind olyan, amit lehet orvosolni, egyedül a padlásfeljáró kerete az ami majd később készül - de a többi hibát egyből javították is. 

Mutatom képekben is, hogy állunk épp.

Itt a nappali+étkező - már most imádom! Jól be fogjuk persze lakni bútorokkal, de lényegesen szellősebb lesz, mint a mostani :)

Ahogy belépünk a házba, ez a látvány tárul elénk. Balra a nagy közösségi helyiség, jobbra pedig a hálószobák. 

És itt a másik irányból, a bejárati ajtó felé nézve. Én csak gyerekfuttatónak hívom! Amennyire folyosó ellenes voltam régen, most hogy anyuka vagyok már egészen másképp tekintek erre. Kimondottan jó érzés, hogy van egy hely, ahol a gyerekek szabadon rohangálhatnak. Nagy fiam is már most imádja - fülig ért a szája, mikor mondtam neki, hogy ez itt az ő placca, ahol szabad futkározni. Nyilván kb 10 év múlva kinövik ezt a korszakot, mire a legkisebb is felnő annyira, hogy ne akarjon rohangálni, no de addig is. Természetesen nem csak ez az oka, hogy széles folyosót terveztünk. Korábban is írtam már arról, hogy szerettük volna a privát szférát jobban leválasztani a közösségi helyiségtől.

Ez itt az ominózus padlásfeljáró, bár a kép nem teljesen adja vissza. De nem is ez a lényeg, hanem hogy itt lesz a helye (majd egyszer) egy jó nagy beépített fogas - szekrény kombinációnak, ami reményeim szerint befogadja majd a család összes kabátját, a sapka-sál-kesztyű gyűjtemény kíséretében.

 Már áll a kémény is, amihez a cserépkályha épül majd.

A következő izgalom a tető építése - most, hogy már állnak a tűzfalak (még épp nem voltak készen, amikor fotóztam), látszik, hogy magas lesz - ez részben azért van, mert a helyi magas talajvizes viszonyok miatt rendesen meg lett emelve az egész épület. Ez hosszú távon egészen biztosan jó lesz, most azonban egy csomó gondot vettünk a nyakunkba emiatt, a plusz költségekről nem is beszélve. Nem tudom, most örüljek-e annak, hogy viszonylag kicsi a tér a ház körül, vagy sem... A relatíve kis kert miatt viszonylag egy szintre kell hozni az egész telket, ami nem kevés földet jelent. Ráadásul nem minden szomszéd van egyforma magasan - mi a magasabban lévő házakhoz igazodtunk, így a többi oldalon még fel kell falazni a kerítés mentén, hogy lehessen tölteni. Ez amiatt is fontos, mert be kell tudnunk állni a ház elé az autókkal, és ne kelljen sok lépcső a bejárati ajtóhoz, különben nem fér be két autó. Ezeket persze tudtuk előre is, csak ahogy készül a ház és kézzel foghatóvá válik az egész, a helyzet sokkal mellbevágóbb, mint csak a képzeletünkben volt.

Talán itt, a teraszajtónál a leglátványosabb, hogy mennyi töltendő földről is van szó...

Időközben haladunk a vizes helyiségek tervezésével is, megrendeltük az összes hidegburkolatot, a mosdókat, kádat. Már "csak" a WC-k, a csaptelepek és a mi zuhanyzónk van hátra. Természetesen ezekről is jön majd bejegyzés.

Parketta ügyben még kicsit tanácstalan vagyok. Sokáig nagyon biztosnak éreztem a választásunkat, de elbizonytalanodtam, hogy nútos vagy nút nélküli legyen-e. Eddig ez a befutó:

Sajnos minta vásárlásra nincs lehetőség, meg kell venni egy dobozzal, hogy lássuk. Szerintem még megyünk egy-két kört a helyi üzletekben is. Hogy miért laminált és nem fa padló, még szerintem ejtek pár szót, ha egyszer odaérünk. ;)

Ne maradjatok le, kövessétek a blog Facebook oldalát!

Hasta la vista!
SKLinda