Másfél évvel ezelőtt már tudtam, hogy költözünk - és azt is, hogy nem mindent viszek magammal az új életbe. Egészen biztos voltam benne, hogy szeretnék majd néhány bútordarabtól megszabadulni, azokat egyedire cserélni. Így esett, hogy a tűzhaláltól megmentve, szerelembe estem egy rozoga öreg néhai fésülködő szekrénykével. Néhai, hiszen a 3 tükörből álló része már menthetetlenül darabokra hullt. A nagy tükör kerete új szerepet kapott a konyhában, egyik első bejegyzésemben már szerepelt is. Azt azonban eddig még nem mutattam meg, mi lett a szekrény résszel.
Ami késik nem múlik. Abszolút kísérleti alapon fogtam bele a bútor felújításába, még soha azelőtt ilyenre nem vetemedtem. Mivel akkor még fogalmam sem volt, hogy később a hobbimból blog lesz, rendes képeket sem készítettem, csak a mobilommal kattintottam néhány előtte - közben képet.
A szekrény ramaty állapotban volt - órákat küzdöttem, mire minden zsanért sikerült szétszedni. Ezeket igyekeztem megmenteni, úgyhogy nem feszítővassal estem neki. :)
Némi csiszolás után kezdtem a festést. 4, azaz 4! réteget kapott, mire szép lett. Az első két réteg után csiszoltam, jött a 3. réteg, azt is csiszoltam, végül a negyedik réteget is kicsit visszacsiszoltam. Nagyon finoman bántam azonban a csiszolóval - tetszenek az így antikolt bútorok, de csak visszafogottan. A festésre egy vízbázisú, matt fehér, teljesen hétköznapi festéket használtam a sarki festékboltból. Legvégül pedig Annie Sloan színtelen viaszával kentem be kétszer - ami borzasztó jót tett neki.
Mint említettem, kísérletnek indult az egész mutatvány, így az akkor frissen beszerzett Annie Sloan festékkel és a szuper új Decor Labor stencillemmel estem neki a sima üvegajtóknak.
Mivel az üvegen a festés sérülékeny, és különben sem akartam teljesen átlátszó ajtókat, ezért végül áttetsző fóliával ragasztottam le az egészet.
Párom kétkedő tekintete felejthetetlen volt, mikor nekikezdtem az egésznek, de ki merem jelenteni, az eredmény nem lett vállalhatatlan. :) Most a szekrény a "TV konzol" szerepét tölti be, és a nappali központi szereplőjévé vált.
Azért idézőjelben, mert a TV a falon van, a szekrény viszont most a házi mozi lelkét rejti.
Szándékosan nem festettem át az egészet egyrész mert nagyon tetszik az eredeti színe is, másrészt mert a szekrény alsó része közel nem volt olyan szörnyűséges állapotban, mint a teteje.
Kimondottan nem szeretem a hagyományos, évek óta népszerű, kész nappali sorokat. A mi nappalink rendhagyó lett a két létra polccal. Nincs doboz/kocka érzete. Nem nyomja össze a szobát, szellős, mégis színes, mozgalmas az egész.
Hasta la vista!
SKLinda
