Nagyon hamar eltelt az első hat hónap a házban, és régóta adós is vagyok egy részletes beszámolóval. Sőt, kicsit több is eltelt már, mert ezt a bejegyzést lassan egy hónapja kezdtem írni, a fotózásról nem is beszélve. Mivel menet közben újra gigászi lendületet vett az építkezés, a képszerkesztés, bejegyzés írás minden nap egy kicsit háttérbe szorul. :)
Igyekszem minél több mindent megmutatni képekben, de a szó sem maradhat el, jöjjenek az első fél év tapasztalatai is. Bátran ki merem jelenteni, hogy nem rontottuk el a házat. Pár apróság nem sült el egészen úgy, ahogy azt szerettük volna, de nincs olyan tervezési hiba vagy kiküszöbölhetetlen probléma, amivel ne lehetne együtt élni. Az elvégzett munkák döntő többségével elégedettek lehetünk - ami azt gondolom, hogy mai világban egy óriási eredmény. Tekintettel arra is, hogy az első kapavágástól a beköltözésig 10 hónap telt el.
Megpróbáltam összerakni egy viszonylag vállalható képanyagot, végre nem telefonos fotókkal. Bevallom őszintén, még mindig nem sikerült mindent maradéktalanul lefotóznom, nagy fiam szobája és a szülői fürdő egyelőre lemaradt. A mosókonyhában is irdatlan állapotok uralkodnak per pillanat, várjuk a beépített szekrényt. Egy szó, mint száz, ha arra várok, hogy befejezzem a ház teljes lefotózását, karácsonyra sem kapjátok meg tőlem ezt a bejegyzést :D
Haladjunk a bejárattól befelé: az előszoba még igencsak félkész, ez rögtön látszik is szerintem. Hosszú távú tervem ide és a folyosóra is lambéria vagy falpanel felrakása, ami egyrészt a praktikumot is szolgálná, másrészt az otthonosság érzetét is úgy gondolom, hogy nagy mértékben növeli. Ide jön még egy szép beépített szekrény is és továbbra is keresem az ájlávjú tükröt a fekete lámpa alá.
A gyerekek fürdőszobáján már nincs mit cifrázni, egyszerűen nagyszerű, pont kiszolgálja a feladatát.
Szerintem a bejárat melletti külön WC lett az egyik legnagyobb teli találat - minden szempontból. Amellett, hogy roppant jó helyen van, relaxációs zónának sem utolsó :D:D:D.
A konyhát úgy, ahogy van imádom. Bár a szekrényeket még mindig nem laktuk be teljesen. Értsd, nem alakult ki 100%-os rendszer, vannak üres területek - részben a pici gyerkőc miatt, hiszen állandóan pakol - nagyon meg kell gondolni, hogy mihez fér hozzá. A kamra is még várat magára - egyszerűen mostanában nincs érkezésem rendet vágni. Ez a következő fél év projektje lesz. :)
Az étkező mérete nagyon kényelmes, a mögötte lévő fal azért kapja a kiképzést rendesen, oda sem árt egyszer feltenni egy lambériát. Felette a falfelület még nagyon üres, de jelentem, gyűlnek a képek szép sorban - hamarosan remélem elkészülök a 'galériával' is.
Amit biztosan el tudok panaszolni, hogy a választott parketta kopásállósága nem felel meg az ígértnek - talán ez a legelszomorítóbb... Egyszerűen nem gyerek-kompatibilis. Ezzel viszont kénytelenek vagyunk megbarátkozni, hiszen nem fogjuk egyhamar lecserélni - színét, textúráját szeretjük, szépen passzol a házhoz, csak ne nézzük meg közelről a kisebb-nagyobb driftelő, száguldó játékjárművek nyomait. :P
A picik szobája sincs még teljesen készen - lesz még ágycserebere - tervezem a pelenkázó komód átalakítását is. Ez utóbbi remekül passzolt az előző hálószobánkba, de itt nagyon elüt a többi bútortól - a terv, az elhatározás és az alapanyagok is már megvannak - csak neki kéne állni. pfff....
A mi hálószobánk egyelőre nagyon puritán. Nem sietem el itt a dolgokat - van annyi más teendő... Különben is, mire este ide beesünk... hagy ne mondjam....
És végül, de nem utolsó sorban, van egy amolyan mindenes szobánk - vendég, iroda egyben. Ide költöztettük be tulajdonképpen a korábbi nappalink egy részét. Innen is látszik, hogy mennyire kicsi volt az előző lakás. Hiszen ez mindössze egy 9 négyzetméteres szoba, mégis tágas, kényelmes, kellemes hangulatú lett.
Eddig jutottam, most rohanok ébreszteni a picit és megyünk a nagyért a suliba. Közben kint éppen heten melóznak ezerrel.
Ne maradjatok le a legújabb tartalmakról, kövessétek a blog Facebook oldalát. Az instán is megtaláltok, addig is szép napokat Mindenkinek!
Hasta la vista!
SKLinda
